Szociális munka – esetkezelés
Az elemi rehabilitáció folyamatában a látássérült személynek lehetősége van szociális munkás segítségét igénybe venni. A szociális munkás feladata, hogy a látássérült személy életében felmerült probléma megoldását segítse, végig kísérje őt a megoldáshoz vezető úton, támogatva őt mindenben.
Általánosságban a szociális munkáról
A szociális munka olyan segítő szakma, amely elősegíti a társadalmi fejlődést, az egyének, csoportok, közösségek működésének javítását, helyreállítását, problémáinak megoldását.
A szociális munka egyik fontos feladata az emberi szükségletek kielégítéséhez való hozzájárulás. Központját a tanácsadás adja, átfogó feladata a szociális problémamegoldás, amely során a teljes problémahorizontot vizsgálja, és erre ad megfelelő választ. A közvetlen problémakezelésen túl a környezetre és más személyekre is befolyást gyakorol, és tevékenységével a klienseket új eszközökkel, lehetőségekkel látja el
A szociális munka szerepe az elemi rehabilitációban
Az elemi rehabilitációban a szociális rehabilitáció a látássérült személy társadalmi reintegrációját jelenti. A szociális rehabilitációban megjelenő tevékenységek két irányba hatnak: egyrészt magára a látássérült személyre, másrészt pedig a közvetlen és a tágabb környezetére. Az egyén szempontjából a szociális rehabilitáció feladatai közé tartozik a sérülés típusától és az akadályozottság mértékétől függően a szociális kompetenciák, készségek, képességek erősítése, valamint a társadalmi pozíció javítása és szinten tartása.
A szociális esetkezelés
A szociális esetmunka (esetkezelés) a szociális munka módszere, segítő tevékenység, melynek során egyéneknek, pároknak, családoknak segít a hivatásos szociális munkás a lélektani és a személyközi problémák megoldásában közvetlen, személyes kapcsolat során. A szociális esetmunka arra törekszik, hogy a pozitív változás a kliens aktivitására épüljön, miközben egyre jobban képessé válik megbirkózni problémáival. Végső cél a kliens önállóságának, megfelelő működésének és körülményeinek helyreállítása.
A szociális esetkezelés folyamata a következő szakaszokból áll:
- Első találkozás: A látássérült személy biztonság érzetének megteremtése, bizalmi kapcsolat kialakítása. Ekkor fontos a segítő aktív kezdeményezése.
- Első interjú: A munkakapcsolat megalapozása, a kliens szándékainak, élethelyzetének, problémájának feltérképezése történik. Az első interjú része az adatgyűjtés, a kliens személyes adatainak, motivációinak, erőforrásainak tisztázása. Szociális állapotfelmérés során a következő területeket vizsgáljuk: lakhatás, jövedelmi helyzet, pénzkezelés, képzettség, munka világa, iskolai végzettség, munkatapasztalat, egészségi állapot, szabadidő eltöltése, problémák a kliens szerint, kapcsolatháló (család tagjai és szerkezete, barátok, közösségi kapcsolatok), a kliens tervei és céljai.
- Szerződési-tervezési fázis: A segítő munka kereteit, lépéseit, céljait határozza meg a látássérült személy és a segítő közösen, együttműködve.
- Munkafolyamat fázis: A szerződésben meghatározottak szerint zajló segítő folyamatot jelenti. A szociális munkás feladata, hogy a látássérült kliens változásokért tett erőfeszítéseit a külső és belső erőforrásokra építve mozgósítsa. Fontos a kliens elköteleződésének, aktivitásának fenntartása, megerősítése, a felmerülő akadályok, nehézségek közös feldolgozása. A szociális szakember „munkaeszköze” a segítő beszélgetés, ami arra épít, hogy a kliens rendelkezik mindazokkal az erőforrásokkal, amelyeket mozgósítva felismerheti az elakadásának benne lévő okait, megtalálhatja a továbblépés lehetőségeit, és elindulhat a megoldás felé.
- Lezáró fázis: a találkozások ritkulnak, a szakember a kliens aktivitását, önállóságát, autonómiáját erősíti, az elért eredmények megszilárdulásán dolgoznak. A segítő munka lezárása során a szociális munkás átfogó értékelést ad: összegzik az elért eredményeket, értékelik a célok elérését, továbbá felmérik a le nem zárt, tisztázatlan problémákat, és ha szükséges, tovább irányítja más intézménybe, más szakemberhez. Végül lezárja az esetmunkát kísérő dokumentációt.
A szociális munkás feladatai az elemi rehabilitációs szolgáltatás során:
- Információnyújtás/tájékoztatás szolgáltatásokról, támogatásokról, lehetőségekről.
- Szociális ügyintézés (pl. ellátások/támogatások igénylése, leszázalékolás elindítása, betegjogi képviselet stb).
- Kapcsolatépítés és kapcsolattartás az intézményekkel, a látássérült személy által igénybe vett szolgáltatások összehangolása.
- Folyamatos támogatás az új élethelyzet(ek)hez való adaptáció során.
- Szociális támogató hálózat erősítése
- Társas kapcsolatok létrejöttéhez szükséges készségek fejlesztése
- Segítő beszélgetés folytatása.
- Életviteli készségek fejlesztése.
- Munkavállaláshoz szükséges készségek fejlesztése, munkavállalás előkészítése és elősegítése
- Pályaválasztás, pályamódosítás, szakképzés, átképzés támogatása,
- Segítségnyújtás koordinálása (egyéb szakemberek bevonása) a környezet akadálymentesítésében.
- Segítő, rehabilitációs szolgáltatásokhoz való hozzáférés elősegítése.
- A látássérült személy és környezete jogainak, méltóságának védelme.
A segítő beszélgetésről
A segítő beszélgetés során a szociális munkás segíti a látássérült személyt a személyiségében eleve meglévő fejlődési képességek feltárásában, felerősítésében, illetve az erősségei kibontakoztatásával szemben álló akadályok, gátak elhárításában. Ennek érdekében a szociális munkás feladata, hogy a kliens növekedését, fejlődését, érettebbé válását elősegítse, úgy, hogy a kliens belső, rejtett értékei a felszínre jöhessenek, kibontakozhassanak, tudatosuljanak, jobban kifejeződhessenek, vagy jobban funkcionálhassanak. Célja az emberi értékek megtalálása, a belső erőforrások feltárása. A személy én- fogalmát és én-fejlődését helyezi előtérbe. A segítő beszélgetés egyéni formában történik. A szociális munkás számára a látássérült személy problémája, elakadása a téma. A látássérült személy elbeszélése alapján, az ő helyzetébe empatikusan belehelyezkedve kerül közelebb a megértéséhez úgy, hogy a kliens szemével láthassa annak nehézségeit. Meghallgatva őt tanácsadás, bírálat, vélemény megfogalmazása nélkül, pozitív elfogadással viszonyul hozzá.