Kernné Fitor Margit
Születésem óta nem hivatalosan Gitta vagyok. Siket szülők gyermekeként már kezdettől fogva érdekes; ’más’ emberek vettek körül, közöttük nőttem fel. Más gondolkodásmódot, szemléletet kaptam tőlük az életre, a csodálatos jelnyelven kívül. Kamaszkoromban majd egy évet éltünk Svédországban, életemben először ott találkoztam siketvak emberrel. Lenyűgözött az a hatalmas életigenlés és pozitív életszemlélet, ami abból az emberből áradt, ahogyan a többi látás- és hallássérült ember hozzáállása is. 1987-ben hivatalosan is jelnyelvi tolmács lettem. Később gyógypedagógiai asszisztens, majd szociális munkás. Szakvizsgám is ehhez a területhez kapcsolódik.
Régóta kapcsolatban állok a Siketvakok Országos szövetségével, és rajtuk, valamint régebbi munkámon keresztül a Békés megyében élő látássérültek egy részével is.
Három csodálatos fiam van (a legnagyobbnak köszönhetően két pöttöm kislány nagymamája is); a középső fiam autista, a legkisebb is egy speciális fiatalember. Igyekszem ezeket a világokat is minél alaposabban megismerni. Családommal tanyán élek, szeretem a természetet és az állatokat. Szabadidőmben olvasni és kézműveskedni is nagyon szeretek.
Hiszem és vallom, hogy élethosszig tartó tanulás és munka (na jó, az nem élethosszig 😊) szükséges a teljes, tartalmas élethez. És ehhez mindenkinek joga van. Ezért ez a két terület áll a legközelebb hozzám. Becsülöm a kihívásokat, igyekszem felnőni hozzájuk.
A mottómnak ezt választanám: „A leghatalmasabb a szeretet!”