Segítőknek
"Általában nehezen, félve közelednek felénk, pedig szeretnénk mi is ugyanolyan baráti, emberi kapcsolatokat kialakítani, mint bárki más. Akaraterővel és biztos, támogató háttérrel szinte bármire képes lehet, akár sérülten is az, akinek vannak céljai, van miért élnie, küzdenie.”
/Gulyás Fruzsina/
A látássérültté válás nemcsak az érintett személy számára trauma. A hozzátartozókat, barátokat is megviseli, megrázza ez a történés. Sokan nem tudnak mit kezdeni az új helyzettel. Ők is összeomlanak, pánikba esnek, vagy túlzásba viszik a segítségadást, pátyolgatást, esetleg próbálják elkerülni, nem észrevenni a bajba került, általuk szeretett személyt. Pedig valójában magával az állapottal, a problémával kell szembenézni, hogy segíteni tudjunk. Mert nagyon fontos, hogy segítsünk! Az elsődleges feladat, hogy nyitottan, türelemmel álljon a család, a baráti kör a problémák megoldásához! Fontosak a beszélgetések, az, hogy meghallgassák, támogassák lelkileg a látássérültté vált embert! Elengedhetetlen, hogy ebben a megváltozott élethelyzetben újra magára találjon, legyenek céljai, legyen miért felkelnie reggelente! Ha az egészségügy már nem tud segíteni, más területen kell szakembereket keresni
Ha a családtagok úgy látják, hogy önállóan, és az ő segítségükkel sem tud kikerülni szerettük a krízishelyzetből, magába fordul, teljesen passzív, feltétlenül kérjék pszichológus segítségét! Alapítványunknál jólképzett szakemberek (pszichológus és szociális munkás) végzik klienseink mentális támogatását.
Az önállóság elvesztése nagyon megviseli a látássérültté vált személyeket. Ha valaki újra el tudja látni magát segítség nélkül, az lelkileg és fizikailag is könnyebben gyógyul. Az elemi rehabilitáció segít abban, hogy az minél több területen szerezze vissza az egyén az önállóságát. Ha valaki magától nem indul el ezen az úton, biztassák őt, keressék fel együtt az adott régióban működő elemi rehabilitációs szervezetet.
Minden megyében dolgozik látássérült embereket érdekeit képviselő egyesület. Vegyék fel velük a kapcsolatot! Sokat jelent, ha egy fogyatékossággal élő ember sorstársakkal ismerkedhet meg, főleg, ha felnőttkorban került ebbe az állapotba. A család, a barátok és a szakemberek mellett az ugyanabban, vagy hasonló „cipőben” járó ismerősök, barátok rengeteget tudnak segíteni.
Látóvezető technikák:
Ha valakinek nagyon megromlik a látása, vagy teljesen elveszíti azt, sokkal bizonytalanabbul mozog, közlekedik a környezetében, gyakran a saját otthonában is eltéved. Nagyon fontos, hogy újra elinduljon, és minél önállóbban tudjon eljutni a céljáig. Bárhogyan is alakul a tájékozódás-közlekedés tanulás folyamata, mindig lesznek olyan alkalmak, helyzetek, amikor a látássérült személyt valamelyik családtag, vagy ismerős kíséri valahová. Legfontosabb cél, a biztonságos együtt haladás! Ennek a kísérésnek vannak praktikus, könnyen megtanulható módszerei.
- Szabályos fogás: a vezető egy lépéssel mindig a látássérült személy előtt haladjon, a látássérült a vezető személy felkarját fogja meg annak könyöke fölött, estleg belekarolva. Ez egy védelmező pozíció is a vezető részéről, így időben tud jelezni a vezetett személynek, ha valamilyen változás, akadály, stb. adódik az út során. Próbáljanak meg így, a látássérült személy számára kényelmes tempóban együtt haladni! Kezdetben lehetőleg csendes, egyenes, jó burkolatú járdán, vagy folyosón gyakoroljanak! Ha szintkülönbséghez érnek, a vezető jelezze ezt!
- Irányváltások: ha balra, vagy jobbra kanyarodás következik, a látó vezető eleinte jelezze ezt szóban is, később már elegendő, ha lelassít, a vezető személy érezni fogja az irányváltást. Fordulhatnak úgy, hogy a vezető megáll, elkezd a kívánt irányba fordulni. és a látássérült személy vele fordul. A másik módszer, hogy a látássérült személy marad helyben, a vezető őt körbejárva veszi fel az új irányt, a látássérült személy pedig vele fordul.
- Szűk helyen áthaladás: a vezető hívja fel a vezetett személy figyelmét, hogy keskeny útszakasz következik, és húzza be vezető karját maga mögé. Lépéseit kicsit rövidítse le! A látássérült személy húzódjon be a vezető mögé! Ha vége a keskeny szakasznak, a vezető engedje vissza a karját az eredeti helyzetbe, a vezetett személy ebből érzékeli, hogy újra felveheti a kezdőpozíciót.
- Oldalcsere: erre pl. akkor lehet szükség, ha a látássérült személy oldalán valamilyen kellemetlen akadály (pl. az útra hajló tüskés ágak, vagy útfelbontás miatti gödör) található. A vezető álljon meg, és jelezze szóban, hogy oldalcsere következik. Hajlítsa be a háta mögött azt a karját, amelyet a látássérült személy fog! A látássérült személy a vezető háta mögött húzódjon át annak másik oldalára, és az eddig szabad karjával fogja meg a vezető másik karját, közben vegye fel a szokásos helyzetet!
- Ajtón való áthaladás: szóban jelezze a vezető, hogy ajtó következik! Ha a látássérült személy halad a kilincs felőli oldalon, akkor oldalcserét kell végrehajtani! A vezető nyitja az ajtót, annak szélét a vezetett személy keze felé irányítja, így a látássérült személy könnyen megtalálja a kilincset. A „szűk helyen áthaladás” technikájával mennek át az ajtónyíláson. Ha van küszöb, azt jelezze a vezető, ha magas, akkor ne lépje át, hanem álljon rá egy pillanatra, így a vezetett személy érzi mekkorát kell lépnie. Végül a látássérült becsukja az ajtót.
- Lépcsőn fel- és lefelé haladás: Lépcsőhöz érve a vezető jelezze ezt szóban, a lépcső irányával együtt! Ha van korlát, akkor a vezető segítheti annak megtalálását azzal, hogy ráteszi a látássérült kezét. A látássérült személy keresse meg az első lépcsőfok szélét a lábával! A vezető induljon el a vezetett személy felőli lábával, és járjon végig egy lépéssel elől! Így haladjanak végig a lépcsőn, közben a vezető figyelje a vezetett személyre, alkalmazkodjon annak tempójához! A lépcső alján álljon meg, amíg a látássérült mellé lép!
- Ültetés asztalhoz, ülőhelyre: a vezető személy szóljon, hogy ülőalkalmatossághoz érkeztek! Lehetőleg oldalról közelítsék meg azt! A látássérült személy egyik kezét tegye a szék (pad, stb.) háttámlájára, a másikat az ülőfelületre! Ha asztalnál található a szék, akkor az asztal szélét is mutassa meg!
- Be- és kiszállás autóból: a kísérő odavezeti a látássérült személyt az autóhoz, szóban is jelzi, hogy mi fog történni. Szabad karjával kinyitja az ajtót kattanásig. A vezetett személy kezét ráteszi a nyitott ajtó tetejére, a másikat az autó tetejére. Így a látássérült személy érzi, hogy mennyi helye van a beszálláshoz, és hogy milyen mélyre kell hajtania a fejét. Ha ő nem tudja becsukni az ajtót, akkor a vezető tegye meg ezt!
- Fel- és leszállás különböző járművekről: a vezető szól, hogy járműre fel- vagy leszállás következik. Odavezeti a látássérült személyt az ajtóhoz. Elmondja, hogy milyen típusú az ajtó, vannak-e lépcsők, kapaszkodók, mekkora a távolság a jármű alsó lépcsőfoka és a járdaszegély között. Figyeli a többi utas mozgását, majd, amikor alkalmas, akkor a vezetett személy egyik kezét a nyitott ajtón lévő kapaszkodóra teszi. Fontos, hogy ilyenkor is a látássérült előtt haladjon, esetleg mellette! A járművön a kísérő segít ülőhelyet keresni, és elfoglalni azt. Ha ez nem lehetséges, akkor korláthoz/kapaszkodóhoz vezeti a látássérült személyt.
A helyes technikáról partnerszervezetünk által készített hasznos videó megtekinthető itt: Szemléletmód - Látóvezető technikák
A megfelelő segítség
Biztosan sokakban fölmerül az a kérdés, hogy mikor és mennyit segítsen. Ha túlságosan kiszolgálja valaki hozzátartozóját, akkor lehet, hogy az még jobban elhagyja magát, elkényelmesedik, vagy úgy érzi, ő már semmire se jó, és kiszolgáltatottá válik. Ha túl kevés a segítség, akkor úgy érezheti, hogy magára maradt. Abban minden szakember egyetért, hogy amint a látássérültté vált személy egészségi állapota engedi, csináljon meg minél több önellátással kapcsolatos feladatot. Hagyjuk, hogy egyedül próbálkozzon! Ha úgy látjuk, hogy nem boldogul, akkor először ajánljuk fel a segítséget, és csak akkor segítsünk, ha elfogadja azt. Minél önállóbb valaki, annál hasznosabbnak, elégedettebbnek érzi magát, így lelki gyógyulása is könnyebb, gyorsabb lesz.
Alakítsuk úgy az otthoni környezetet, hogy legyen rend, lehetőleg ne változtassuk meg a bútorok és egyéb tárgyak helyét, csak ha muszáj. Ebben az esetben hívjuk fel a látássérült családtag figyelmét a változásra! Kerüljük a zsúfoltságot, csak a legszükségesebb tárgyak legyenek a konyhapulton, vagy az asztalokon. Próbáljuk a szekrényajtókat csukva tartani, a folyadékot tartalmazó flakonokat használat után lezárni, és igyekezzünk nem széthagyni tárgyakat a padlón!
A látássérült ember is tud segíteni a házimunkában, sőt, meg is kérhetjük erre. Először lehetőleg olyan tevékenységet válasszunk, amit a látássérülés bekövetkezése előtt is el tudott önállóan végezni. A mosogatás, a teregetés, egy asztal vagy polc letörlése alkalmas feladat lehet. Hagyjuk, hogy ő engedjen vizet a pohárba, próbálja megkenni a kenyeret, vagy vigye ki a szemetet! Ha bonyolultabb tennivalókat is szeretne elvégezni, de nem érzi magát ehhez elég bátornak, magabiztosnak, alapítványunk elemi rehabilitációs szakemberei szívesen segítenek.
A helyes kommunikáció
Ha látássérült hozzátartozójával, ismerősével beszél, forduljon vele szembe, szólítsa nevén, esetleg karjának megérintésével vegye fel vele a kapcsolatot! Ha úgy szeretne közölni vele valamit, hogy az illető nincs egyedül, nagyon fontos, hogy magának a látássérült személynek mondja el, amit szeretne, ne az ő társaságában lévő látó személynek! Az egyik legkellemetlenebb élmény -látássérült emberek elmondása szerint- amikor úgy beszélnek velük, róluk, mintha ők ott sem lennének.
Mivel rosszul, vagy egyáltalán nem látnak, a velük kommunikáló személyek mimikája, gesztusai, testtartása, egyéb nonverbális jelzéseik a számukra nem léteznek. Ezért fontos, hogy a velük beszélgetők figyeljenek arra, hogy szó jelezzék amit szeretnének!
Közös séta, vagy filmezés alkalmával „narrálni” lehet azokat a vizuális információkat, amelyek nem jutnak el a látássérült emberhez. Ha például leülnek családtagjukkal egy padra, el lehet mesélni, hogy a parkban 3 kutya szaladgál, egy vizsla, és két spániel, a gazdáik beszélgetnek, a sarkon egy fagylaltos árulja a fagyit, és a szomszédos padon egy idős úriember újságot olvas. Érdekesebbé és élvezetesebbé tehető így a közös élmény.
Hozzátartozók tájékoztatása céljából készült kiadványunk a Hasznos menüpont alatt megtalálható.